Beszédében Fülöp Attila államtitkár elismerését fejezte ki azért, hogy az evangélikus egyház „szerepe, térnyerése, missziója és vállalása” miként nőtt a szociális szférában és a gyermekvédelem területén. Mint elmondta, az elmúlt öt évben az evangélikus egyház közel ezer, korábban állami fenntartásban lévő férőhelyet vett át, és ezek a gondoskodás széles spektrumát ölelik fel: időseket, fogyatékkal élőket, szenvedélybetegeket és pszichiátriai betegséggel küzdőket ellátó intézmények is vannak közöttük.

„Hogy mi történik az intézményekben ma, az a jelen problémája, de hogy mi fog történni öt vagy tíz év múlva, az azon fog múlni, hogy a ma fiataljai mit hallanak, mit tanulnak erről a feladatról” – fogalmazott Fülöp Attila annak kapcsán, miért fontosak a hasonló együttműködések a felsőoktatási intézményekkel.

„A gondoskodáspolitika fontos, közhasznú és pótolhatatlan része a magyar társadalomnak” – mondta dr. Tóth Tibor főigazgató, és felidézte, hogy az államtitkárság megalakulása után miként került a gondolkodás fókuszába az utánpótlás kérdésének fontossága. Így indultak el támogatásukkal a mesterképzések, illetve a szakmai továbbképzések a katolikus egyetemeken. Ezekre többen jelentkeztek, mint az ország összes többi szociálismunkás-​képzésére összesen – tette hozzá dr. Tóth Tibor, és örömét fejezte ki, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) is meglátta ebben a lehetőséget, és csatlakozott az együttműködők köréhez.

Kondor Péter püspök arról szólt, hogy reménység szerint az együttműködés „minőségi előrelépést” jelenthet az egyház számára azáltal, hogy a lelkész-​, a pedagógus-​ vagy épp diakónusképzésben részt vevő hallgatók nemcsak a saját szakterületük tekintetében válhatnak kiválóan képzett szakemberekké, hanem egyúttal árnyaltabb látásra is szert tesznek, és tudni fogják, mit jelent a gondoskodás, hogyan lehet és kell odafordulni a másik emberhez.

 „Az evangélikus egyháznak akár a képzés, akár a mindennapi jelenlét szemszögéből nézve háromkamrás a szíve” – fogalmazott Korányi András, az EHE rektora. Ezek a gyülekezeti lelkészi szolgálat, a hittanári pedagógiai szolgálat és a diakóniai szolgálat. Most végre ez utóbbi területet tudják erősíteni, fejleszteni. Reményei szerint az együttműködés teremtő dolgokat indíthat el. „Nemcsak arról van szó, hogy képzéseket lehet indítani, és meg lehet erősíteni a diakóniai intézményeket, munkatársakat, hanem ez – azt gondolom – egyfajta társadalmi kultúrateremtő kísérlet is. A szociális gondoskodásnak egy olyan attitűdje terjedjen el, hogy tényleg tízmillió munkatársa legyen ennek a munkának Magyarországon. Amiért dolgoztak az elődeink, amiben hittek, amiben szolgáltak, az logikusan vezet oda, hogy mennyire aktívan szeretnénk részt venni ebben. Úgyhogy nagyon örülünk, hogy egyrészt a magyar társadalmat, a hazát lehet ezzel szolgálni, a másik oldalon pedig az evangélikusságot.”