A Nemzeti Szociálpolitikai Intézet búcsúzik Kanyó Zitától

IMG_20210818_124758

A Nemzeti Szociálpolitikai Intézet

BÚCSÚZIK

Kanyó Zitától

Tóth Andrea EFOP-1.1.1-15 projekt területi koordinátor kollégánk által megfogalmazott, Zitának szóló személyes hangvételű búcsú levelével. Andrea mindazok érzéseit és gondolatait fogalmazta meg, akik ismerték és szerették Zitát.

Drága Zita!

Az életed utolsó estéjén gyűjtött kagylókat, tengeri kavicsokat, amelyeket a családtagjaidnak, barátaidnak, munkatársaidnak szántál, gondosan becsomagolva tetted be a táskádba, nehogy egymásnak koccanjanak, nehogy összetörjenek a hazafelé vezető úton.

A kagylók épen maradtak, de Te már nem tudtad átadni őket. A mosolygós, élményekkel teli Zita helyett csak a halálhíred érkezett meg. Felfoghatatlan, ami történt.

Te magad is olyan voltál, ahogy a tenger kis ajándékait elhelyezted a táskádban. Gondoskodó, lelkiismeretes, jólelkű, alapos. Mindenre és mindenkire odafigyeltél. Mindent előre megterveztél.

Hivatásodként mindig azokat segítetted, akik a leginkább rászorultak, akik a gyámolítást leginkább igényelték.

Óvónőként, majd a gyámhivatal, a munkaügyi központ, a felzárkóztató, és az utolsó hét évben a megváltozott munkaképességűeket segítő projektek munkatársaként, Nógrád megyei vezetőjeként.

Nem ismertünk Nálad alaposabb, körültekintőbb embert. Olyan összefüggéseket láttál meg, amelyek csak az előtt tárulnak fel, aki mélyen, minden részletre kiterjedően beleássa magát a munkájába, aki szívvel-lélekkel végzi a feladatát. Mindent körbejártál, minden eshetőségre felkészültél, mielőtt döntést hoztál volna. Név szerint ismerted az összes megváltozott munkaképességű személyt, aki Nógrád megyében a projektünkhöz csatlakozott annak érdekében, hogy hosszú hónapok vagy akár évek után végre munkába állhasson. Te nem csak megélhetési lehetőséget kerestél számukra, hanem minden esetben azon voltál, hogy mindenkinek olyan munkát találj, ami leginkább neki való, ahol kiteljesedhet, aminek köszönhetően embernek, hasznosnak érezheti magát. Addig kérdeztél, egyeztettél és telefonáltál, míg a helyére nem került minden és mindenki.

Szerettek az ügyfelek, szerettek a munkáltatók, szerettek a hivatalokban és nagyon-nagyon szerettünk mi, a kollégáid is. Hálásak vagyunk, hogy ismerhettünk, hogy közénk tartoztál.

Hiányozni fog a mosolyod, a kedvességed, a finomságod, az eleganciád, az udvariasságod, a harmóniára törekvő bölcsességed, a szemléleted, amely mindannyiunk számára azt sugallta, hogy minden megoldható, ha az ember szereti, amit csinál, ha kellően elhivatott és kitartó. Olyan, mint amilyen Te voltál.

Augusztus 15-én kora reggel mindez a múlté lett. Álmodban ért a halál.

Pedig annyi mindent szerettél volna még. Tanulni, segíteni, gondoskodni, tervezni, de leginkább élni.

Zituskánk! Örökké emlékezni fogunk Rád! A vonásaidra, a mosolyodra, az együtt töltött időre. Ott maradsz bennünk, a lelkünkben, a szívünkben.

Budapest, 2021. augusztus 15.

 

Zita családja, testvérén keresztül az alábbi sorokkal búcsúzik a Nemzeti Szociálpolitikai Intézettől, az EFOP-1.1.1-15 projekttől.

 

„Tisztelt Kollégák!

Családom nevében köszönöm meg Mindannyiuknak együttérzésüket, részvétnyilvánításukat.

Nővérem, Zita, Önökben csodálatos munkatársakra talált, erre mi itthon áldásként tekintettünk. Mind emberileg, mind szakmailag kiváló kollégákkal dolgozhatott nemes és kiemelten fontos hivatásában. Az Önök nagyszerű közösségében és ebben a szép feladatban ki tudott teljesedni, és boldognak, sikeresnek érezhette magát. Bármily fájdalmas a veszteségünk, az a bizonyosság is erőt ad, hogy munkatársai között örömteli életet élt.

A tisztelt Kollégákat sosem feledve, maradok őszinte tisztelettel,

Kanyó Kinga”